A harpüia (görög betűkkel ἅρπυια, latinosan harpeia, közismerten hárpia, jelentése „felragadók”) név három mitikus nővér összefoglaló neve. Mindhárman félig madártestű, szárnyas női szörnyek, Thaumasz és Élektra leányai, Irisz nővérei. Nevük Aelló, Óküpeté és Kelainó. Hésziodosz csak az első kettőt sorolja fel, a harmadik későbbi mitikus írásokban tűnik fel, sőt egy Podargé
nevű is ismert. A középkorban már egész csapatnyi hárpiát képzeltek el,
akik rettegésben tartották a vidéket, amit megszálltak. Ábrázolásaik
nem homogének. Néha emberfejük van, sőt arcuk akár szép is, máskor rút
arc vagy egyenesen madárfej kerül a testükre. Szárnyaik nagyok, lehetnek
a kezek helyén, de lehetnek a karokon kívüli végtagok is. Alsótestük
általában karmos madárláb és farok.
- (Kelainó, „sötétség”)
- Aelló, viharfecske
- Óküpeté, „szélsebes”
- Podargé, „hajótartó”
A későbbiekben gonosz, mindent felfaló és mindent beszennyező,
kártékony lényekké váltak, a mítoszköltészet már csak ezt dolgozza fel.
Néha feladatként kapták, hogy embereket zaklassanak, így az istenek
által megbüntetett Phineuszt is, míg a boreaszok véget nem vetettek ennek. A Hárpiák lakhelye az égei-tengeri Sztrophadesz-sziget,ahonnan később más szörnyekkel egyetemben elköltöztek az alvilágba. A sírokon
ábrázolt Hárpiák arra utalnak,
hogy valamikor kisérttő szellemnek tartották őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése